2012. március 25., vasárnap


14.rész Újra Amerikába és a nagy lehetőség.

Louval összecsomagoltunk elbúcsúztunk az egész családjától és visszarepültünk Amerikába.
Nagyon örültem,hogy itt lehettem Londonban tetszett, kicsit más volt mint az államok,de jó volt.
Nagyon hiányzott már Eszti alig vártam,hogy hazamehessek hozzá.
Mikor hazaértünk Louis hazament én meg a hotelbe.Felmentem szélsebesen de Eszti sehol.
Ugy gondoltam felhívom,hogy hol lehet.
(Kicsöng)
-Igen tessék?
-Szia Eszti Szani vagyok ,hol vagy?
-Oh Szia én a repülön ülök.
-Hogy hol és micsi?
-Nem bírtam tovább Benji nélkül felültem az első Portlandbe tartó járatra és utánam egyek.
-Fantasztikus és mikor jöttök haza?
-Nem tudom remélem hamar,de ígérem sietünk.
-Rendben szia.
-Szia.
Kicsit mérges lettem,hogy így egy szó nélkül itthagyott. Na de mindegy most azon kell gondolkodnom mit fogok addig csinálni.
Elmentem Nigelhez és kérdeztem ,hogy kezdhetek-e dolgozni. Ő természetesen igent mondott.Megmutattam neki a terveimet amiket még Londonban terveztem.
Tetszett neki. azt mondta,hogy esetleg megmutatja az egyik tervezőnek és ,hogyha tetszik neki akkor megcsinálják.
Nagyon örültem neki.
Ez idő alatt Eszti megérkezett Portlandbe.Fogalma se volt ,hogy jobbra vagy balra de igazából nem érdekelte a dolog csak az izgatta,hogy megtalálja Benjit.
Megkérdezte az arra járókat,hogy merre van az Island Jam Records, majd egy járókelő elmagyarázta,hogy merre kell mennie.
Eszti nagy nehezen de eltalált a stúdióhoz.Iszonyatosan izgatott volt ,hogy Benji örülni fog-e neki.Mikor Eszti belépett az ajtón látta ,hogy Benji éppen énekel.
Imádta amikor énekelt olyankor,Eszti szinte a lábán se bírt megállni csak nézte.
Mikor Benji megpillantotta Esztit,rögtön abbahagyta az éneklést és kirohant hozzá.
Annyira boldog volt.Kb. 10 percen keresztül csak csókoloztak.Majd Benji megkérdezte:
-Te mit csinálsz itt ?
-Csak eljöttem ,mert már nagyon hiányoztál.
-Te is nekem.
Aztán megint heves csókolozásba kezdtek. Benji és Eszti otthagytak csapot papot. Felmentek a szállodába és egymásnak estek....18+

Én eközben izgatottan vártam,hogy mit fog mondani Nigel, hogy tetszett-e a tervem.
Bigel igatottan jött és mesélte ,hogy imádták a ruháimat és megakarják csinálni őket és bemutatni egy divatbemutató keretén belül.Kb. sikítottam az örömtől azonnal mentem és újságoltam a dolgot Louisnak.
Nagyon örült neki,hogy kezd belendülni a divattervezői "pályám".
Valahogyan nagyon Louis közelségére vágytam.Mondtam neki,hogy menjünk el egyet sétálni.
Így is tettünk, majd egy váratlan pillanatban Lou feltett nekem egy kérdést.
-Szandi nem akarsz itt maradni velem Amerikába?
Majdnem kiköptem a szívemet a számon!!!
-Hogy mi??????
-Igen költözz hozzám. Élj velem!
-Úristen Louis én nagyon szivesen ,de tudod ,hogy mégcsak 17 éves vagyok és ehhez kell a szüleim beleegyezése is.
-Persze én is így gondoltam,de nagyon Szeretlek és szeretném ha velem lennél.
Kicsit elpityeredtem ,ilyet még senki nem mondott nekem.
Azon gondolkoztam,hogy Esztivel mi lesz ha én itt maradok.

2 megjegyzés: